MusiX

Volt már egy ilyen Doors album is. Csak úgy érdekességből.

Kevesen vették észre, hogy visszatért az egykor nagymúltú Creed. Legutóbb 8 éve jelentkeztek stúdióalbummal, és legutóbb 9 éve jelentkeztek ebben az eredeti felállásban! Szóval hülyeség lenne azt állítani, hogy egy jelentéktelen reunion történt volna meg idén. Hiába, voltak ennél nagyobb durranások is idén újraformálódás terén, vagyis a Creed-nek nem jutott tér. Pedig a visszatérő daluk, az Overcome még máig is az egyik kedvenc idei számom. Legtöbb pontban felrúgta a régebbi Creed-slágerek hangnemét, és egy nagyon odavágós nóta kerekedett ki belőle. Na, az a kérdés, hogy most tényleg egy sokkal hangosabb albumot kaptunk, vagy csak ennyire jól sikerült a single-választás?

Igen, el kell árulnom, hogy aki a régebbi Creed-slágereken nőtt fel, vagyis azokon, amelyek álomba szédítették az embert, annyira halkak és lassúak, az meglepődhet. A Creed most simán készített egy erősebb hangzású lemezt. Még a lassú számok is túl hangosnak tűnnek. Szóval simán azt kaptuk, amit megígértek nékünk: heavier, több szóló, stb. Nem csoda, hogy a kezdés maga az Overcome lett: annyira jól összerakták a dallamot és ezeket a cool zúzós riffeket... Ahogy ismerem a mai tömegeket, ez a szám már nem lesz többmilliós nézettségű, de semmi baj.

Az album nagy összeségét a keményebb hangzás jellemzi. Legyen szó lírai vagy ütömvágom alkotásról. De továbbra is túlnyomórészt lírairól. A Creed annyira jól ért a zúzós nótákhoz, amikben van egy kis lírai szelíd ösztön, amelyek egyébként is benne voltak a lassú számokban. Egyből a Time jutott eszembe ezután a mondat után: Creed-ballada, ha használhatom ezt a szót. A névadó Full Circle is hasonló, de nem annyira jó, mint az előzőleg említett szám. Ááá... De a baj az, hogy azért ez a lassúzás régen egy kicsit jobban ment nekik. Túlságosan is a zúzásra akartak koncentrálni, és amikor lágy dallamokat kellene játszaniuk, azt is sikeresen elkúrják azzal, hogy hangosabbra veszik a témát. Ez csak így, tapasztalatokkal zavaró, mert amúgy teljesen korrekten lettek összeszerkesztve a számok... csakhogy ez régen más volt.

Hát, a zúzás a What If nevű régebbi klasszikusuk után nagyon nehezen művelhető jól. De az Overcome, a Bread Of Shame, a Fear és a Suddenly ezeket marha jól prezentálják. Erőteljes, "vitamindús" dalok, tele azzal, amiket vártam a lemezzel kapcsolatban. Nagyon faják, ha nem is akarod végighallgatni a lemezt, akkor csak ezekbe a számokba kóstolj bele, nagyon jók!

Na, a kezdeti lelkesedés átvágott egy kisebb értetlenkedésbe, merthogy megváltoztak a lassú számok. Lényegében csak egy-két szám ereéjig nincs torzított gitár: ez egy kicsit hard-abb lett, nem pedig könnyedebb. Nem annyira, hangos, hogy rossz legyen a lemez, sőt... Ez egy átlagon felüli post-grunge lemez lett, de annyira azért nem lett olyan jó, mint a manapság felkapottabb post-grunge bandák, pl. a Nickelback. Nem manapság fogom újrahallgatni a lemezt, de néhány gagyi fogyatékossága ellenére könnyen ajánlható, mert az albumnak minimum fele mindenkinek bejöhet. 7 pont kevés lenne, 8 meg sok. De csakazért 8/10, mert értékelhető visszatérés és összeségében színes lett a lemez.