Akkor ezt az évet is túléltük. Ez volt 2009, sokak számára egy meglepetésekkel teli év, mások számára csupán csak az évtized utolsó éve, sokaknak a depresszió kicsúcsosodása, és még sorolhatnánk, hogy miért is kell utálni/gyűlölni 2009-et. A sok hétköznapi téma mellett természetesen itt van a mi imádott zenénk is, amiről egyébként minden nap lehetne egy többórás összefoglalót tartani. Én mégiscsak igyekszem minél rövidebben összefoglalni azt, ami nekem 2009 muzsikális részéből megfogott. Nézzük át 351 poszt, köztük  42 kritika mondandóját, nézzük át, hogy idén mivel sértették vagy gyógyították füleinket. Mindent megtudhattok a tovább után, az év utolsó posztjában.

Kezdjük egyből a legjobbal: ez az ember, ún. Bátky-Valentin Zoltán (BZ) tehet arról, hogy idén egy magyar lemezt tudnék megjelölni az év albumának. A Wendigo nevéhez fűzhetjük idén az év drámáját is: október tájékán ez az együttes fogta magát és teljesen ingyenessé tette vadonatúj albumát, az Audio Leash-t, amelynek minősége hazai viszonylatban überelhetetlen. Az év drámája volt, mert a megjelenés napján az együttes határozatlan időre fel is oszlott. Így szerepel nálam egy bekezdésben az év legjobb és legszomorúbb pillanata is egyben. Aki akar, keresőben utánanézhet annak, amit a Wendigo-ról írtam a MusiX-on: kivételes banda, amely bármikor hatalmas sikerre tehetett volna szert külföldön is. Kár, hogy BZ sohasem helyezte istenigazából előtérbe a bandát, helyette inkább a H.A.R.D.-dal foglalkozott külföldön, és az sokkal gyengébb produkció volt szerintem. Mindegy, már rég feldolgoztam, a H.A.R.D.-ból is kilépett, az év albuma pedig az Audio Leash!

Amúgy ősz elején volt egy olyan időszak, amikor csak úgy özönlöttek a jobbnál jobb korongok, természetesen azért, mert véget ért a nyári uborkaszezon, és ilyenkor az emberek a nyaralásokra és piára költött pénzüket másra is be tudták fektetni. Volt itt új Pearl Jam-album, a Backspacer, amely ha nem is olyan zseniálisan, de azért nagyon jól bánt a new-wave egyes elemeivel. Aztán meglepetésemre nálam tarolt az Arctic Monkeys a Humbug-gal, mert hangulatában olyan füves egy lemez volt, hogy csoda, hogy nem estem szét hallgatás közben. Teljesen szubjektív, de nekem az év 2. legjobb lemeze a blessthefall Witness-e volt. Emós együttes, vagy inkább nevezzük screamo-nak. Feltettek mindent, hogy kiadjanak egy agyoneffektezett fejletépős lemezt, és sikerült! Egyből beszippantott. Óriási!

Bár idei munkamenetükről szinte semmit se írtam, az Alice in Chains idén jött, látott és tarolt! A grunge idei legjobbjai lettek ők. Nemhogy egy remek lemezzel tértek vissza (írás jövőre), de feledtetni tudták mindenkivel Stayne halálát. Cantrell rendbeszedte ezt a bagázst, beújított egy énekest beépített mikrofonnal (DuVall), és 2005 óta boldogan működnek, az idei lemez, a Black Gives Way to Blue pedig feltette az i-re madafakin pontot. 14 év után új lemez. Ráadásul Grammy-jelölést is kaptak a Check My Brain-ért, mint a legjobb hard-rock előadás. Bazisok pirospont jár az AiC-nek. Ráadásul pesti koncert... hmm.

Idén megjelent egy lemez, amivel nagyon sok tervem lett volna, csak végül ezek füstbementek. Ez a lemez lett volna a... (dobpergés)... Billy Talent III! A lényeg, hogy a BT kiadott egy olyan deluxe kiadást, amihez járt egy bónuszkorong, amin rajta van az összes szám... gitártrack nélkül. Kapsz hozzá kottákat is, és mehet a jammelés. Gondoltam egyet, hogy kellene ehhez egy videókritikát csinálni, végül azértis adtam fel, mert maga a kiadás is drága volt, valamint amikor ezt az egész dolgot kipróbáltam, rájöttem, hogy ez nem is olyan nagy durranás. El lehet vele ökörködni, tökjó, csak azért nem forradalom. Maga a lemez meg nem is tetszik. Talán írok róla egyszer bővebben...

Apropó koncertek: idén azért jártak nálunk egy jópáran. Legemlékezetesebb hype a Madonna-koncert körül volt: már kínos, hogy többeknek a fellépés helyszínével kapcsolat botrány jut eszébe, és mondjuk arra senki se emlékszik, hogy Madonna fehér Les Paul-on gitározott. Lol... volt még itt AC/DC, a már említett AiC, Mike Stern, Joe Bonamassa, B.B. King, visszatért egy koncert erejéig a Tátrai Band, a Limp Bizkit Sopront is érintette a comeback európai turnén, akárcsak a Faith No More, még a ZZ Top és a Depeche Mode is itt járt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a Depeche Mode jövőre is fellép nálunk, olyan együttesekkel egyetemben, mint a Rammstein vagy a Metallica!

Hamár visszatérések. Igen, idén visszatért a Limp Bizkit (sokak örömére és bánatára egyaránt) és jövőre új albumot adnak ki, Gold Cobra néven. Az album kislemezei már készen vannak, tehát hamarosan beindul a gépezet. Sokkal nagyobb comeback-nek számított az örök kedvenc alternatív metál bandáé, a Faith No More-é (moré XD). Ők 11 éves szünetből jöttek vissza. A 2009-es Grammy-n jelentette be a híres pop-punk banda, a blink-182 is a visszatérést, akik azóta is dolgoznak az új lemezen. Travis (dobos) mondta, hogy ha kell, akkor egy évet dolgoznak a lemezen. A Creed új lemezzel jelentkezett 5 éves szünet után, amelyet aztán összevissza fogadtak. Nekem bejött a lemez, bár igaz, Human Clay-t nem gyalázza. A Red Hot Chili Peppers is újra elkezdett munkálkodni, ahogy a Green Day vagy Eminem is. Utóbbi azért leszerepelt rendesen szerintem. A System of a Down 3 tagja, Malakian, Dolmayan és Odavijan újra elkezdett zenélni együtt, igaz, csak alkalmanként, és az énekes Serj Tankian nélkül, de ez szerintem rengeteget jelent.

Szünetre vonulásokból és feloszlásokból kevesebb volt az évben. Nekem talán csak a Foo Fighters szünete ugrik be, na meg persze a Wendigoé. Más nemigen. Esetleg még a NIN turnészünete, a Bloc Party felfüggesztése. Ja igen, a Fall Out Boy is kivett egy icipici pihenőt. De várjál, most jutott eszembe... Oasis! A testvérpár össze akarta verni egymást egy koncert előtt, erre egy örök életre különváltak útjaik. Az Oasis név talán maradt.

Az Oasis-szindrómán kívül az év hisztériája talán az Aerosmith "hova a faszomba mész, Tyler?"-esete volt. Ugyanis kisebb elvonók, koncertmalőrök (leesett Tyler a színpadról), és maga Tyler kijelentése után, hogy a "Tyler brand-del szeretne foglalkozni", Joe Perry kételkedett abban, hogy Steven Tyler valaha is énekelni fog még az Aerosmith-ben. Aztán azt mondta a kománk, hogy ő ugyan nem hagyja ott örökre a bandát, Joe Perry pedig kontrázott, hogy ő ugyan többet nem fog várni. Aztán felmerültek egy név a poszt betöltésére, konkrétan ez a név Lenny Kravitz-é volt, ő pedig elutasította az ajánlatot, mondván Tyler a legjobb barátja. Hehe, vicces egy szappanopera.

Kaptunk bűnrossz lemezeket is idén. Igen, konkrétan a Megadeth Endgame-jére gondolok. Dave Mustaine akkora nagy (segg)arccal próbált mindenkinek beszólni ezzel a lemezzel, hogy őrület. Nagyon sok helyen benyaltak neki, szerintük ez a lemez nagy különleges. Talán az eddig legrosszabb thrash-metál lemez, amit valaha hallgattam. Nem volt jó. Aztán volt egy mégrosszabb próbálkozás: a HORSE the Band nevű nintendocore banda Desperate Living-je. Hiába vannak ennek a bandának fasza számai, ez a lemez igazi kínszenvedés volt, végighallgatni nem bírtam normálisan. Minőségileg zuhant a Papa Roach is, konkrétan elkorcsultak. A Rammstein szexforradalma számomra monoton és forradalom-mentes volt, a Steel Panther komédia heavy metalja pedig szánalmasnak hatott, főleg a Tenacious D jelenléte után. Amúgy a pontszámokról: boldogság, hogy 4 pontnál kisebb értéket idén csak 2-szer adtam. Szerintem már a 4 pont is siralmas. 2010-ben megígérem, hogy igyekszek nem csak a krémről írni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy direkt fogok lepontozni egy csomó lemezt.

És idén is persze a halálesetek voltak a legszomorúbbak: legyen akár Les Paul, DJ AM, Cseh Tamás, a napokban The Rev az A7X-ból, mind tragikus eset. Nagyon fájdalmas érzés, hogy napról napra távoznak emberek az örök mezőkre, pláne fájdalmas, ha ez olyan zenészekkel történik, akiket nap mint nap hallgatunk szűntelen.

Ezer dolgot meg lehetne még említeni ebből az évből: a Linkin Park azt merte állítani, hogy megváltoztatják a zene fogalmát, Kanye West hülyét csinált magából az MTV VMA-n, a Rage Against the Machine történelmet írt azzal, hogy elsők lettek a brit karácsonyi kislemezlistán, megalapult egy új supergroup, a Them Crooked Vultures, akik készítettek egy fullalap rockgyakorlatot, megjelent az első lemez ajándék dildókkal (Rammstein...), megjelent egy videóklip, amiben a bandatagok boldogan keféltek (Rammstein...), bejelentette az RTL Klub, hogy jön a magyar X Factor, stb. Eseményekben dús év volt ez is, és legyen ilyen a jövő év is.

Végül magáról a MusiX-ról. A blog június 27-én 11:00-kor indult, igaz, az elején kevéséb ekkora szenvedéllyel. Azóta egyszer tartott nagyobb szünetet a blog, november tájékán. Ezután változtattam egy icipicit az oldalon (mindössze egy új fejléc). A stílusomat is igyekeztem folyamatosan tökéletesre fejleszteni, és ez  természetesen nem sikerült, még mindig az igazi hangomat keresem. A blog egy vendégszerzővel büszkélkedhet, Sokkossal, aki mindössze egy kritikát írt, de ez is hatalmas köszönet volt. A poszt elején lévő képet is neki köszönhetitek (most ez a hivatalos banner amúgy...). Sokkos még mindig szerkesztői joggal rendelkezik, tehát bármikor visszatérhet... Több sikert is megélhetett a Musix: kétszer szerepelt a blog.hu illetve az Index címlapján, ekkor olyan látogatottsági forgalmat lebonyolítva, hogy én besokkoltam. Talán ezeket könyvelhetném el a blog legnagyobb pillanatainak. Röviden összefoglalva: igenis van jövője a MusiX-nak, és én addig küzdök, ameddig csak tudok. Remélem, hogy ezt mások is díjazni fogják.

Sokkal több kritikát, valamint zenei ismereteim kibővítését ígérem 2010-re. Igaz, nem vagyok jártas az igazi underground rock-ban, valamint egy pár múfajban sem (pl. fantasy/progresszív miafenék, death és black metal), de emberek, igyekszem. A januárt egy pár 2009-es lemez bepótlásával fogom indítani, a lehető legrövidebben megemlítve, aztán gördülhet az a kibaszott kő!

Ma van az év utolsó napja. Kívánok mindenkinek remek és szórakoztató szilvesztert, legyen az egy diszkóban, házibuliban, kocsmában, vagy akár otthon, szeretteink és legjobb barátaink körében. Nekem az utóbbi lesz, mert a szilvesztert, az igazat megvallva, olyanokkal szeretném tölteni, akik egyébként is nagyon fontosak az életemben. Persze egy fasza bulit és ivászatot soahsem ítélek el teljes mértékben: idén először voltam előszilveszterezni, ráadásul ez egyfajta rockszilveszter volt, fasza bandákkal, jó társasággal, rengeteg sörrel, fájdalamas pogókkal, és hatalmas feeling-gel. Na de mégegyszer:

Boldog Új Évet Kívánok!

EE.one voltam. Jövőre is az leszek.

(ezer bocs, hogy hivatkozásokat nem illesztettem be, pótolni se fogom valószínűleg =D)