HTML

MusiX

Kritikák, hírek és még sok-sok nyalánkság EE.one billentyűzete jóvoltából.

Twitter

Utolsó kommentek

  • Polski gyerek: Hello írtam egy e-mail-t neked melyben egy kritika van (2010.10.01. 19:07) Ők lennének a legjobb fellépők?
  • Taraj (törölt): Lassan szülinap... (2010.06.25. 12:10) Kezdjük el!
  • sMMileteardrop: @OmegA404 (törölt): mien luzer? meg milyen balfék? nézdmár hogy ö bármilyen a külsőja megtudja ál... (2010.06.17. 13:41) Kirúgták Mansont
  • lótlanhuszár: ez egy szar, de hallgasd meg az első albumukat, mielött teljesen elítélnéd őket (2010.06.05. 13:11) Mudvayne - Mudvayne
  • Taraj (törölt): Estig összeszedem a gondolatokat... fúúh. (2010.05.15. 14:05) 2 nappal Metallica előtt!
  • Utolsó 20

Linkin Park - A Thousand Suns

2010.09.15. 16:50 Taraj (törölt)

Igazán jól esett volna, ha erről a lemezről egy nagyobb jelentőségű véleményezést tudtam volna kiadni a kezeim közül, de sajnálatos módon erre semmilyen okom se lett volna. Ugyanis semmilyen szélsőséges helyzetben sincs az album, tehát nem, nem sikerült leszerepelnie az LP-nek, (igaz, sokan ezt várták), ugyanakkor a true fanok se örülhetnek, mert - bármennyire is annak készült - nem lett műfajrobbantó a lemez.

Az LP-nek valahogy mindig is malaca volt, ha egy igazán mainstream, és egyben hallgatható lemezt kellett letennie az asztalra, köszönhetően annak, hogy minden számnak megvolt a maga egyéni szépsége, és ehhez még hozzájött az a valahogy utánozhatatlan "linkin-faktor", ami által a legkeményebb metálosoknak is titokban van egy kedven számuk tőlük. Az ATS esetében ez megkérdőjelezhető sajnos: igaz, a zseniális dallamok maradtak, ezzel szemben műanyagra sikerült az egész. Mindenféleképpen változtatni akartak a srácok, és olyan, mintha nem is ők lennének. Mindezeket összefoglalva: nagyon szar érzés úgy hallgatni ezeket az egyébként zseniális ötleteket, hogy egy olcsó natúr csomagolóanyagba tekerték... értitek.

Igen, elektronika. Egyértelműen a lemez legnagyobb negatívuma, de nem abban az értelemben, ahogy sok dilettáns véli. Az eddigi lemezeken is fő szerepet játszott az elektronika, nélkülük nem írt volna az LP slágereket. Itt csupán "csak" egy rossz kanyarodásról van szó, és Mr. Hahn undorító diszkóeffekteket játszott fel a lemezre. Bár lehet hallani, hogy ezeket is átgondolták, és nem akartak pocsék munkát kiadni, de mit lehet, tenni, ha ez alapjaiban rossz?

Wrectches and Kings gangszta rapje megváltó szövegekkel iszonyat raj, Blackout ordítása 20 éves pop effektekkel kiábrándító, When They Come For Me afrikai rapje vicces, utolsó szám hamis ordítása stúdiópazarlás, és ez máris 4 szám a 9 teljes értékű számból. A 6 zenei betét néhol stílusos, máshol simán csak elektrozaj.

Azért egy kicsit jobb, mint egy diszkóválogatás, de kalandozó anyagnak jobb volt a M2M. Végülis annyira nem lehet utálni, de szeretni se. Tehát egyáltalán nem olyan album, amit érdemes lenne 10 év múlva emlegetni, maximum csak azért, hogy mekkora téma volt az LP stílusváltása. 5/10 (biztos)? Az idegesítő rap részeknél erősen gondolkoztam ennél kisebb pontszámokban is, de ennél biztos van szarabb.

A nagy kérdés számomra inkább az volt, hogy az új számok hogy fognak beépülni a mostani koncertekbe, mert ezek aztán nem nagy pörgések, egy Faint sokkal megragadóbb élmány. Nos, aki látta a VMA-t, az tudhatja, hogy előadták a The Catalyst-et, és akkora látványt kapott a szám, amekkorát egy LP szám még tán egyszer sem. És valahogy durvábban is hangzott élőben, már ha használhatom a "durva" szót. Majd egyszer megmutatom, aki még nem látta.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://musix.blog.hu/api/trackback/id/tr702298419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása