Avagy tényleg magas szinten fog véget érni? Vagy alacsonyan fog tovább terjedni?

Nézzétek el nekem, de sohasem voltam az a nagy Manson-szakértő. Olyan vagyok, mint a köznép: már ránézésre elítéltem. Már többezer formája létezik annak, hogy valaki extravagáns legyen, erre ő az élőhalott stílust választotta. Nyílván ez bejött valakinek (felesége is volt), és máig is rengeteg rajongója van, a VOLT fesztiválon is elvileg ő volt a sztár (ez persze nem igaz, mert a Limp Bizkit volt az). Persze kemény gyerek is ő, rengeteg módját ismeri az önsanyargatásnak, ezzel még több fant szerezve magának. Nem vitás, az image-ét olyan szinten eltalálta, hogy legalább ismerjék a nevét, és asszociálni tudják egy betépett denevérrel. Ettől függetlenül kevesen hallgatják a zenéjét, velem együtt. Mostanra ezt is bepótoltam. Jól jártam ezzel?

A cím a feltámadásra utalna, ezt Manson is elhintette, valamint a banda több tagja is azt állította, hogy annyira kemény és zúzós a 2009-es lemez, hogy nincs kedvenc számuk. Én is ebbe a kellemetlen helyzetbe estem: nincs kedvenc számom. Csak azzal a különbséggel, hogy nekem tényleg nem is tetszik semelyik szám se. Na jó, ez így ilyen formában nem igaz, van egy-két jó momentum. Abban a nagy problémában vagyok, hogy most gőzöm sincs, hogyan írjam le a lemezt. Most nehéz lesz úgy kritikát írni, hogy nekem úgy az egész stílus nem jön be. Próbálnék jó dolgokat is írni, de ezer dologba bele tudok kötni...

...például abba, hogy Manson hangja szar. Bocsánat. Nekem annyira a hiú, pózer, már lassan "kényes rocksztár" jön be, hogy ezek után ezt a lemezt hallgatni nem kellemes. Nem azért, mert zúzós, hanem azért, mert ez így rossz. Antifacest fogok idézni, nem szószerint: asszem felvételkor bekapcsolva hagyták a porszívót. Rendben, nyílván így énekel 20 éve (!), de akkor ezek szerint nekem akkor se jött volna be. És ez most is így van. Tehát ez így le is van szavazva részemről. Sajnálom, mondtam, hogy nekem ez nem jön be.

De akkor beszéljünk inkább magáról a talpalávalóról. Az már kevésbé olyan siralmas. A lemez az industrial-féliggoth-metalt képviseli. Ha Manson hangja nem is, de az industrial már sokkal jobban bejön nekem: NIN, Static-X, még akár Rammstein is (xD). Itt is található néhány nagyszerűen elénk tálalt zenei csemege. Itt konkrétan a lemez elejére gondolok. Nagyon jól eltalálták a kezdést. A Devour című nyitószám úgy odatalált, ahogy kell. Aztán több viszonylag kellemes indust után elérkezünk az állítólagos megaslágerhez, az "Arma-goddamn-motherfuckin-geddon" című "kreatív" szerzeményhez. Ez még úgyahogy tetszett, bármikor meghallgatom. Ezek után még néhány perc és a lemez meghal.

Jönnek a lassabban zúzós, hosszú, már majdnem végtelen számok. Már majdnem átmentem én is goth-ba. Egészen pontosan a lemez végéig már minden annyira ugyanolyannak tűnt, és annyira keservesen hosszúnak, hogy már fájt. Már annyira nem szerettem az ipari elemeket, és Manson hangja még inkább idegesített. Valamelyik számnál még talán volt egy annyira irritáló taps effekt, hogy ekkor elgondolkoztam azon, hogy ezt most miért hallgatom.

Az effektekről: fontos az industrialnál, hogy ügyesen keverjék a metalt az elektronikus elemekkel. Na ez sikerült, igaz, hellyel-közzel. Például egyes helyeken olyan idétlen effektek vannak, amik már elfeledtették velem Manson hangját (mondom, hogy nem tetszik, bocs). Ez kifejezetten az utolsó, "15" című számnál jön elő, egészen pontosan az elején. Az már annyira béna, hogy örültem, hogy négy perc, és vége az egésznek. Azonban legtöbb helyen odavág az effekt-metál kombináció, és ami Mansont kíséri, az egészen hallgatható. Kaptam még valami idétlen remixet az Armablabla-ból, azt viszont már végig se bírtam hallgatni.

Hatalmas gondban vagyok. Kétszer-háromszor hallgattam meg az albumot, és nem éreztem feltámadásnak, pláne keménynek nem. Azért ennél Nine Inch Nails is zúzósabb, pedig nekik nem is az a céljuk. Manson hangja nonszensz, de beismerem, azért annyira nem kell leírni. Néha mondjuk beleillik a hangja a véget nem érő ipari metálba. A lemez nagyon hosszú (70 perc felett), és ez nyílván nem lenne probléma, ha a lemez közepétől nem kezdene Manson minket elaltatni. Szerencsére még kaptunk egy viszonylag jó lassú zenét, az "Into the Fire"-t. De még mielőtt értékelek, muszáj leírnom, hogy miért nem illik Mansonhoz a hallkabb zene. Mert ilyenkor is kényesen-nyögve-hörögve ordít. Nem azt mondom, hogy ez így lol, de alapból nem kellene ilyenekkel próbálkozni. Csak néha válik be a lassú zene-hörgés kombináció.

Először 5 pontot akartam adni, és csakis a zene miatt, nem Manson miatt. De aztán eldöntöttem, hogy alkut kötök. Elismerem, hogy nem vagyok nagy Marilyn Manson fan, és nyílván ezért nem tudom értékelni a hangját. Ha elfogadjátok, hogy soha többet nem írok Mansonról (max, ha koncertezik), akkor adok neki egy kegyelem 6/10-et. Köszönjétek meg, nagyon kedves voltam. Pont.

KIEGÉSZÍTÉS: hát ezt kezdem megbánni. A mostani zenékhez képest, amiből hamarosan kritikákat fogok írni, gyenge anyag ez a Marilyn Manson. És nem csak gyenge, rossz is. Meghallgattam mégegyszer, és mostmár még kellemetlenebb az egész összhatás Nem is értem, hogy miért voltam ilyen hülye, hogy nem akartam neki a kevesebb pontot adni. Mostmár kiharcolta magának a hatost, mint a gyenge tanuló kettest töriből, de úgy gondolom, hogy ez akkor is csak egy 5pontos. De nem változtatom meg a végső pontszámot. Manson tényleg ekkora egy gonosz alak? Rejtély... Tehát ez nem hat, inkább ilyen 5,49, de megkapta a jobb "jegyet". Nem baj, én hibám, de nem érdekel, mert többet nem kell foglalkoznom ezzel a mocskos illetővel ^^