Bátky-Valentin Zoltán... kell ennél több? Avagy miért jó, ha rákattansz a magyar progresszívre? És miért is kell azt angolul hallgatni?

BZ neve manapság a biztosíték az igényes rockra. Gondoljunk csak a Stonehengre, az After Crying-ra, vagy a H.A.R.D.-ra. És hát persze itt van ez a kb. 3 éves album, ami végleg meghozta a teljes ismerettséget a banda tagjainak számára. Ez után az album után BZ totálisan ismerős arc lett minden rockot kedvelő személy között. És az a legjobb, hogy sikere máig is töretlen. Készül már az új Wendigo-album, After Cryinggal Spanyolban lépett fel, tehát minden adott, hogy karrierjét sikeresnek tekintse. De ez így volt az emlékezetbe vésés előtt is? Persze, mert ez az az album, ami a hirtelen robbanásnak az oka...

Sohase gondoltam volna, hogy a 21. század talán legjobb magyar progmetál bandájának albumát mindössze 990 ft-ért fogom megvenni ott, ahol spontán hülyéznek le (xD). Borító annyira nem hívalkodó, körülbelül ilyen minden undergroundabb progalbum. A betűk viszont állatira bejönnek. Hátoldalon pedig egy egyszerű kis bandakép. A füzetben meg vannak "szekesztve" a tagok, ilyen rajzolt hatás uralkodik a szövegkönyvben. De mindenki tudja a tényt, miszerint nem fontos a szövegkönyv. Hát itt kurvrára az. Miért is?

Mert BZ olyan szövegeket írt az albumhoz, amiket még a külföldi nagyok is irigyelhetnek. És ez így angolul, húú. Brutálisan hangzik. Tele van tartalom mögötti jelentésekkel, és ez nekem nagyon bejön. Maximális gratuláció szöveget illetően. Komolyan, én úgy hallgattam fél évg az albumot, hogy néztem a szövegkönyvet, mert amikor még ezt a cd-t vettem, akkor még nem volt jó a hallás utáni angolom. De EZ, EZ VALAMI FANTASZTIKUS! Slágeres (mármint fogyasztható), tanulságos, és még megkockáztatom a lírai szót is. Grat, BZ, grat!

És milyen a zene? Ezek a zenészek zsenik. Olyan audiális (ha van ilyen szó) élményt jelentett nekem ez a lemez, hogy simán lehet majd említeni később a 21. században alapnak, mármint magyar viszonylatokban. Nagyon jó riffek, olyanok, amiket a progresszív muzsikákat széppé teszik. Rendben, a korong azért annyira nem progreszív, mert a számok rövidebbek, de itt inkább a hangzáson van a HANGsúly. Tehát jó gitárriffek, kemény, dögös basszus, pörgős dob, és hát persze BZ hangja, ami ma etalonnak számít.

Az egész a Broken-nel kezdődik. Már itt odavágnak rendesen. Húú, beszarás, szinte ki is rázott a hideg. A refrén valami fantasztikus. További jó számok a klippes szám, a Thousand Voices, ami ugyanúgy megérdemli a tapsot. Amúgy mindkét szám szólója nagyot üt, nem engednek aludni. A címadó Let It Out dallamosabb szám, ez is nagy kedvencem. De a legjobb szám kétségtelenül a Butterfly, ez már olyan líraian lassú, és kellőképpen zúzós, hogy egyértelműen ez az a szám, ami eleget tesz a fantasztikus jelzőnek. A szöveg külön dícséretet érdemel.

Ezek azok a számok, amik naggyá teszik a bandát. Vannak még olyan számok, mint a Disconnected, a Rain Maker, és még sorolhatnám, de ezek fel sem érnek az első négy számmal, ellenben ezek is nagyon jól szólnak. A zárás (Two As one) mondjuk egy kicsit gyengus, de azzal már nem kell törődni, mindenhol megszokhattuk. Az egész lemezen uralkodik a lírai szöveg, és az odab@&#{° gitár, ami nagyon megszeretteti velem a Wendigo zenéjét.

Már így is túl sok a rizsa, mert nem lehetne semmivel se kimagyarázni ezt a tálentumot. Büszkén adom át a Wendigonak a 9/10-es diadalt. Egy pont mínusz, mert néhány szám azért kegyetlenül ismétlődik. Ettől függetlenül ott van a helye a polcodon.