MusiX

Ha elüt a banda neve és a zenei stílus, az jó?

Mielőtt bármibe belekezdenék: miért van az, hogy senkinek sincs 5 perce arra, hogy kitaláljon egy normális lemezcímet? Már marhára idegesít, hogy ha a banda újonc, akkor nem kell erőltetni az agyukat, hanem kapásból elnevezik magukról a kiadványt. Lassan már ezért is pontot fogok levonni, mert egy együttesnél elengedhetetlen dolog a kreativitás, ami megnyílvánulhat a zenében, a marketingben, és most már a lemez címénél is. Igaz, emiatt nem lehet elítélni egy bandát, tehát nem veszem negatívnak, de azért egy kicsit rossz érzés, hogy egy percet se kell az ilyenen gondolkozni. Komolyan, ha egyszer lesz egy lemezem, én tutira kreatív címet fogok a borítóra hegeszteni.

Ennyit a személyes nyavajgásaimról. Tehát a banda újonc, és a lemez 2008-as, azonban csak manapság terjedt el a VW híre egy megaslágerrel: A-Punk. Már akkor meglepődtem, hogy miért is Vampire Weekend a Vampire Weekend. Nos, ez valami amatőr filmnek a neve, több szót nem is érdemel. A borító talán képviselheti az "ócsók vagyunk, de gondolkozunk" irányvonalat, bár engem nem ragadott meg, az biztos. Ez többek között azért is van, mert az eddig közölt tények marhára nincsenek párhuzamban azzal a zenével, amit játszanak. Ez a lemez már az MTV-MR2-érában jelent meg, tehát lehet, hogy az USA-ban mamuszok, de nálunk persze gyorsabban terjed, mert mi úgy szeretjük az undergroundot, hogy abból mainstreamet csinálunk. Apropó, USA-ban annyira nem sikeres, hogy az A-Punk a Hot 100-as listán 106-ik, tehát no comment. Igaz, Billboardon 17.-nek nyitott, de az nem a sikerrel egyenlő.

De nincs nagy baj, nyugi. Az igazságtalanságok és a hülyeségek ellenére is kirívó tud lenni ez a lemez. Stílusuknak az indie-t jelölik meg, de számomra ez nem annyira az, mert az indie egy kicsit több gitárt kíván. tt inkább afrikai-latin elemek keverednek az alternatív kortárs-irányzatok elemeivel (úgymond MR2-s momentumok). És igaz, valakinek már a töke tele van a sok nyomorult alternatívval, ami még úgy 3-4 éve OK volt, de mára már agyonhypeolták; de ez a cucc ez megéri a nagyobb esélyt. Furcsa, de még a néha egyhangúnak vélt indie is variálható: a kitűnő példa igenis ez.

Már a Mansard Roof nevű kezdet se rossz. Keveri az indie-t a jó kis dobbal,, a kellemesen vicces gitárral, és itt még az énekhang is elviselhető. Igen, "itt még". Ugyanis egy betegségből nem nőtte ki magát a korong: igenis valahol idegesítő az indie. Aztán ott a már említett A-Punk, ami tényleg mára megasláger lett, bár úgy érzem, hogy inkább slágergyanús, mint hogy kiemelkedő, de ez van. A béna című Cape Cod Kwassa Kwassa már latinos elemeket tartalmaz, de itt meg sajna az ének nem tetszik,De utána jön a Boston. Jó kis pörgős dal, számomra kedves gitárral. Úgy éreztem, ez már indie. Még említést érdemel a Bryn, aminek van egy minimális Hawaii beütése, és ezáltal jó. Vannak persze gyenge töltelékek, mint az Oxford Comma és a Campus, amik hiába dallamosak, de nem tudják elnyerni tetszésemet, mert egyszerűen nem életképes a lemez többi dalával, vagyis egyszóval unalmasak. Azonban ott van a tagok két kedvenc száma, az M79 és az I Stand Corrected. Az első gyorsaságával, a másik pedig lassúságával nyerték el a tetszésemet. Jó kis számok. A zárás meg nem maradt meg bennem, vagyis nem volt maradandó.

Apropó unalom: egyesek számára tényleg szenvedés lehet a lemez, de a dolgok mögé kell látni: sok hangszer, semmi elektronika, viszonylag fülbemászó dallamok. Ha máshol nem, itt tényleg bejátszott a kreativitás, ezért pluszpont jár.

A zene jó, de az ének azért hagy kívánnivalót maga után: néhol odaillik a multikultúrális indie-be (mert ez az), de valahol annyira gagyi és bothang az egész, hogy elrontja az egész összképet. Másik probléma az, hogy a hang nem jellegzetes. Olyan "jellegtelen". Az általam kiemelt számokban a hang okés, kivéve a Cape Cod-ban: ott vannak olyan pillanatok, hogy a fülem majdnem öngyi lett. De tudjuk, a kifogásolható hang mindig az indie velejárója, mert az indiesek mindig úgy érzik magukat művészinek, hogy mindenhez értenek, de nem olyan szinten, amilyenen kellene. No nem mintha ez most zavaró lenne, de azért nem ártott volna, ha néhány dologba több időt fektettek volna. Másik fura tényező az, hogy néha nem vették magukat komolyan. Ez valakinek lehet jó, másoknak kellemetlen, de ha sok hangszert használnak a lemezen, és egyes számok tényleg művészien hangzanak, akkor miért vannak olyan pillanatok, amik olyan "ügyetlenek"? Igaz, most nem tudnék kiemelni ilyet, de ez azért van, mert inkább általános dolog az egész lemezen. Ez se igazi hiba, ez is szubjektív, hogy kit zavar igazán hallgatás közben.

Így az értékelés is nagyon szubjektív lesz. Tetszett a lemez, azzal nincsen gond, ha nem lettek volna "bakik", akkor most 8-at érne az egész, de tudjátok... lettek bakik, így lett egy pont mínusz is. Sőt, majdnem -2, de annyira nincs nagy katasztrófa. Jó lemez lehet hosszú utazásokhoz, munkához, kikapcsolódáshoz, vacsorához, latin bulihoz, bármihez, ami nem a pörgésről szól, mert ez a zene (jobb pillanataiban) relaxál. Vagyis először hallgassátok meg az albumot többször, és utána vétózzátok meg a gyengécske 7/10-es ítéletemet, mert már tegnap is céloztam rá: nem könnyű eset.

megjegyzés: a Boston az eredeti verzión nincs rajta, ahogy az én változatomon nem volt rajta az M79 és az I Stand Corrected. Alternatív módszerek rulZ. Persze opróbáltam korrigálni a hibát.