Tényleg most kezdődik az élet?

Kanadai grunge-alternatív rock banda, élükön Adam Gontier vezérrekűl. Csak miatta hallgattam meg az albumot. Bár van egy kis "tinikedvenc" beütése, de be kell hogy valljam, azért eléggé ütős hangja van. Ezért is jó az új korong. Másik pedig az, hogy tovább viszi a TDG jellegzetes elemeit: néha könnyedebb, de amikor tényleg rockos, akkor bevetik a legjobb riffeket, amik igenis tetszetősek, lásd "The Good Life", persze többek között. Aztán ott van az első kislemez, a "Break". Az igazság az, hogy messze nem ez a legjobb szám, legalábbis sokat veszíthet az ember, ha ez alapján próbálja megítélni a lemezt. Megvan a szalonképessége, de ennél vannak jobb számok is a Life Starts Now-on.

Tehát egy kis jellemzés: olyan divatrock beütése lehet az egésznek, de szerintem marhára nem az, mivelhogy én is meg tudtam hallgatni, és én se vok divatzenehallgató igazából. Két dolog, amit zeneileg meg lehet említeni: Adam kitűnő hangja: évről évre egyre jobban fejlődik a csávó, ahogy azt már az Apocalyptica-val előadott "I Don't Care"-ben is megmutatta. Másik, ami mondjuk ritkábban jelenik meg, azok a kellemes riffek. Egyáltalán nem bonyolultak, de mintha tényleg a modern alternatív réteget képviselné. Tehát teljesen jó. Azért ezen az albumon van egy pár nagyon jó gitárszóló is, ami megnyerheti a népet. Tehát összességében a TDG kurva modern.

A jó számok közül én még megemlíteném a "No More"-t, annyira Three Days Grace-esen kezdődik. És ahhoz képest, hogy nem egy zúzós szám, eléggé hallgatható. A "Goin' Down" meg olyan "misztikusabb" hangzással kezd, valamint itt is jelen van a régi TDG-re jellemző gitárjáték. Na, azonban itt gyorsan belefutnék egy kisebb problémába: ok, hogy ez jól hangzik, de túl sok újdonságot nem mutat az album Adam fejlődésén kívül. Najó, talán kevésbé tinikre hajazó muzsika. Na, ezzel nem a régi számokat akarom fikázni: az "I Hate Everything About You" vagy az "Animal I Have Become" igenis jó. Na, visszatérve: nem próbálkozik különb lenni a Life Starts Now. Igaz, viszonylag változatos, de egy kicsit biztonsági-lemez szaga van

Ettől függetlenül a korongot nem kell uncsinak tekinteni: semmi újat sem mutat igazából, de a TDG-re jellemzően hallgatható cuccot kínál a hallgatóságnak. Sokakat zavarhat az, hogy nem merészkedik a TDG valami érdekesebb tettre, de azért észre lehet venni egy-két apró különbséget a régi és a mostani számok között. Azért nem vallottak kudarcot a hallgatóságnak, megjegyzem, a széleskörű hallgathatóságnak, mert szerintem senki se kényszerülhet menekülésre az albumot meghallgatván. Nem világmegváltó, de jó. 7/10.