MusiX

Vissza a jövőbe?

A Pearl Jam-et szerintem senkinek se kell bemutatni. A 90-es évek elején kezdték, és már akkor az egyik legjelentősebb grunge bandává avanzsáltak. Első lemezük, a Ten, máig is akkora hatással bír, hogy éppen idén jelent meg a re-issue lemez. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a Pearl Jam tényleg sokat tehet azért, hogy a grunge akkor olyan volt, amilyennek lennie kellett.

Ezek után persze kezdtek fokozatosan visszavenni a tempóból. És eljutottunk idáig: visszamentek egy kicsit az időben, és a régi hangzásra törekedtek, persze egy kis turbózással. És tényleg visszamentünk a jövőbe. Vajon miért is? És hogyan?

Szóval ez az album talán még a legutóbbi "Pearl Jam" c. lemeznél is hangosabb lett. Azért is, mert hangosan játszanak, de talán azért is, mert a hangkeverés hagy kívánnivalót maga után. Nem is az a bajom, hogy a Backspacer recseg (mert hogy nem), de ezeket az arányokat nemigen találták le. Tulajdonképpen minden maxon és ezt küldik a füledbe. Nem veszem hibának, mert ez is ízlés kérdése. Megjegyzem, sohase szabad úgy vennünk a hangkeverést, hogy az a muzsikális értékeket is minősítse, kivéve egy esetben. Ezt az esetet úgy hívják, hogy Death Magnetic.

Na, vissza a témára: miért lett Backspacer a lemez címe? Na kérem szépen, azért, mert ez a Jam kurvaszépen megoldotta az áthidalást a grunge/alternatív rock és a new wave-elemek között. Ilyet nem szép dolog állítani, mert eltaposom így a régi értékeket, de megmondom nektek: nagyon jól adagolták az elektronikus hangzást a gitárokhoz, amik ugyanúgy a régi PJ-dallamokat szólaltatják fel. Persze nem úgy, mint 10-15 évvel ezelőtt, de a riffek nem hangzanak rosszul. Néhol kifejezetten "dögös".

Még a számok is jók, amiket írtak. A lemez kezdete erőteljes: a Gonna See My Mind felüdít, csak bánom, hogy ez nem nyáron jött. Amúgy az egész lemez nagyon "nyárias" hangulatú. A Got Some folytatja a tempót pörgős dobokkal. Aztán jön a single, a Fixer, amit úgy kb. eddig is kedveltem. Olyan újkori Jam-sláger. És a lemez folytatódik gyors számokkal, amelyek röviden, tömören (pl. a Supersonic), de jól tolmácsolják ezt a mai grunge-hangzást. Vannak lassú számok is, amik nagyon is a régebbi, lassabb tempójú számokat idézik, és nem mellesleg jól, de most komolyan.. Talán ezekben az esetekben mondhatjuk azt, hogy a banda semmit se változott az elmúlt években: ugyanolyan zseniális azokban az esetekben, amikor lassú számokat kell írni. A Just Breathe-ben Eddie Vedder hangja zseniális. A Speed of Sound is egy jól hangzó lassú szám. Említésre méltó nóta még az Unthought Known. Kellemes kis nóta, ami halkból megy át jó kis rokkra.

Akkor mi is zavar igazából? Tényleg ennyire fenékig tejfel lemezt szolgáltat nekünk az a banda, akik eddig még csak dobosokat cserélt, legutóbb is 98-ban? Megállja a helyét a Backspacer? Nos, mondhatjuk: igen. Engem teljesen lenyűgözött. Évről évre egyre többen utálják meg a Pearl Jam-et, mert más a hangzásuk. Megjegyezném, nagyon sokáig megtartották az alap grunge-stílust, igaz, a Ten hangulat már sohasem lesz meg. De most ezt miért is várnám el olyan emberektől, akik zeneileg még mindig "pearl jam"-esek, és már a negyvenes éveikben járnak? Sok együttesnél teljesen rossz irányba mennek akkor, amikor arról van szó, hogy változni kell. A Pearl Jam tud változni. Modern, ahogy lennie kell, de éppen csak annyira, hogy a régi fanok igényeit is ki tudják elégíteni. Éééés: nincs körülöttük hatalmas hisztéria, csak tisztességes elismerések több irányból is.

Jó, egy valami engem egy kicsit akkor is zavart a hallgatás alatt. Eddie Vedder hangja még ma is jó, ennek örülök. Legalább fel tudom ismerni a hasonlóságot a 90-es években énekelt számok és a Backspacer nóták között. De már a legutóbbi lemezeknél is felcsendesült a változás szele. Mit felcsendesült, fülbe baszott. Van egy pár olyan hangos szám, ahol sajna Eddie is túl hangos. Túlságosan is hangos. Ekkor kezdett el fájni a fülem a lemeztől.

De ez nem sokat von le a Backspacer-féle élményből. Nem akarok divathajhásznak tűnni, de jó hallgatni, hogy a Pearl Jam egy olyan lemezt tett le az asztalra, ami ugyanúgy kielégíti a veteránok és az újoncok szükségleteit is. Még rossz számot se tudok mondani a lemezről, csupa jó az összes, még a zárás is, a The End. Bár furcsa, hogy egy viszonylag gyors albumot ilyen lassan zártak, de nem is bánom. Ide ez kell. Nem akarok szigorú lenni a lemezzel kapcsolatban, mert ezt nem is érdemelné meg Vedder és csapata. Jelesre vizsgázott a Backspacer, és mivel tényleg arra utalt a lemez neve, amire kell, ezért 9/10 az ítéletem. Mindenkinek bátran ajánlom, üdítő színfolt a régi nagy nevek mai lemezei között.

És megint csak a végén jutott az eszembe: fasza lett a borító is. Ezért is hagytam most nagyobb méretben a képet. Jön a tracklist, videótmár kaptatok valamikor.

Tracklist: