Erről most röviden, igaz, Davis-ék most olyan lemezt tettek le az asztalra, amiről órákig lehetne vitatkozni.
Pedig egy szóval sem mondhatjuk, hogy erre nem bírtunk felkészülni. Azt ígérték, hogy visszatekernek a régi hanzáshoz az első két album producerével, Ross Robinsonnal, és tessék, meg is kaptuk. Még valamivel többet is. Ugyanis ez lehet talán a Korn eddigi legnyersebb lemeze: kötetlenség, hangszeren matatások, durca riffek, a metronóm totális nélkülözése (ez amúgy igaz), és még sorolhatnánk. Az intró után úgy belekezdenek az Oildale-be, hogy majd beszartam. Ráadásul a basszus is csattog, mint az atom.
Tehát minden adott volt, hogy ez legyen az év visszatérése. Ennek ellenére...
...még simán lehet ez az év visszatérése, csak valami hiányérzete maradhat az embernek. Pedig itt nincs sok probléma. A csapat végre megtalálta a Head nélküli utat és újra élvezhető zenét bírnak letenni az asztalra. Azonban néha jogosan érezhetjük, hogy itt nem kellett sokat gondolkozni azokon a témákon, dallamokon. De egy szóval se mondanám azt, hogy biztonsági játékot játszottak volna.
Talán még készülni fog hozzá egy kiegészítő írás, addig is ez a 10 szám (+ intró) kap egy 8/10-est.
Utolsó kommentek