MusiX

Nem is húzom tovább a szót, belekezdek az első kritikámba.

Azért rengeteg helyen lehetett hallani erről a formációról, amikor létrejött, a nyálasabb és a képmutatóbb zenecsatornán egyaránt. Sohase gondoltam volna, hogy olyan nevek, mint Tóth Tibi (asszem Hooligans), Papp Szabi (Supernem), Döglégy Zolee (ohhmájgád), valamint Mester "nagyobbaszámmintmickjaggeré" Tamás, megtalálják a hangsúlyt. A sikerről még annyit, hogy azért a KGB-nek (nem az a KGB) is nagy visszhang jutott a média valamennyi szegletében. Ráadásul én azt a bandát nem tudtam komolyan venni, igaz, nem is ez volt a cél, hanem az, hogy Kontor Tamásnak azért legyen már valami értelme, hamár szenvedett abban a tetves Genyasztárban...

Ki gondolta volna, hogy ez a lemez abba a kellemetlen helyzetbe juttatott engem, hogy jobban viselem Mester Tomi hangját. Ő is azok közé tartozott, akit a magyarok nagy része ismer, de senki se tudná felsorolni legalább EGY számát. Én sem. Nem azt mondom, hogy szar zenét játszott, de akármekkora művész (khg...), azért annyira nincs olyan szinten, hogy a magyar köztudat csúcsán ékesedjen. Azt se értettem, hogy miért kérték fel zsűrinek a Genyasztár négybe (mondjuk oda Friderikusz se illet :D).

Megvettem a lemezt az Alexben, és emberek... ha arról van szó, hogy a magyar albumoknak igényesen kidolgozottnak kell lenniük, hát tessék! Nekem nagyon bejött a tok, a képek is jók lettek, egyedüli hibának a "szövegposztert" tartom, de ha ez is egyedi... Apropó képek: teljesen visszatükrözi a Jack Jack-féle stílust. Olyan nagy "sztárnak" tűnnek, szerintem összekeverném amerikai cédékkel, persze ha nem lennének rajta magyar feliratok.

Negatívum emberek: mijez? 7 szám, és az első négyből instrumental. Még persze két videoklip, amit letölthetsz netről is, és viszontlátás. Sajna az ilyenekre figyelni kell, mert Döglégyék kerekperec HÉT hét alatt készítették el a lemezt. Arra kíváncsi lennék, hogy ennyi idő alatt zenét írtak, próbáltak, stúdióztak, promót készítették? Azért ez így egy icipicit gyors. De nem kapkodták el, nemnem. Ez egy prémiumanyag, amit ritkán lehet találni.

Igazi oldschool rock, pörgősebb, dallamosabb, olyan "fekete-fehér amerikai" érzéssel. Ki gondolta volna, hogy ha összegyúrjuk a poppot, a rockot, a punkot, és a rapet (mármint ha a bandatagok stílusára gondolunk), akkor ilyen finomság jön ki a kemencéből. Annyira azért nem kell elszállni, én úgy éreztem, hogy semelyik számra se lehet azt mondani, hogy egyedi. Olyan "mindenki különleges, tehát senki se az", ha szabad ezt így körülírni. Szerencsére mindegyik szám slágergyanús, úgy érzem, ez az a zene, amit évekig benne hagyhatsz a lemezváltóban, és 30 fokban a kietlen tájon ezt a zenét kell üvöltetni. Kiemelném a szerény, de dögös szólókat, igaz, valahol már túl gépies volt a hangzása, ide pedig inkább lazaság kellene, mint technológia.

Egy nagyon hülye fogást nem értek: azoknak az instrumentális számoknak mi értelme volt? Én nem úgy éreztem, hogy a legjobb számokat eljátszották újra. Singer line mute, és voilá, kész az anyag harmada. DE nem összevissza választották ki ezt a négy számot; sorba az első négyet. De ez kedvedet ne rontsa, max. a 7. szám után kezd elölről hallgatni a kellemes rockmuzsikát.

Összegezve: kellemes volt hallgatni a jó gitársémákat, a dallamos basszust, a számomra meglepő, de jó dobot (ugyanis azért ezt nem képzeltem Ganxstáról :D). Azonban az ember itt is találkozhat egy-két bakival (mert ezek nem hibák). Nem kell kívülről fújni az összes számot, kiemelkedőt se tudnék mondani, de nem kell, ez egy hangulatzene. Nem lesznek sohase ikonok (igaz, ne aktív felállás), de ez a magyar All Star-team. Szórakoztató 8/10.

És még valami: ha valaki jobban bele akar mélyedni, az nézze meg a filmet. Mert olyan is van. Én még nem láttam, de egyszer meg kellene nézni... Álljon itt az "If I Let You Go" klipje.