MusiX

Mi lesz, ha egy zsíros rapperproducert megfűszerezünk japán-amerikai fűszerkeverékkel?

Egy olyan anyag, amiért kurvasok pénzt kérnek el, és viszonylag nagyon kevés ideig dolgoztak rajta. Gondolom, most sokan meglepődtök, hogy megint egy különleges, "csakittcsakmost" albumról olvashattok, de számomra ez volt az a lemez, ami megismertette velem az előadókat. Dzséjzí, az amerikai rapper, akinek csoda, hogy saját országa nincsen, már többször jelezte akkor is, hogy visszavonul, de máig se kell őt komolyan venni. A Linkin Parknak pedig ez és az Underground 6.0-ás kiadványa volt az utolsó zúzós anyag, ami tényleg rájuk vall.

Nemrossz ez a lemez, de számomra van egy idegesítő tényező. Látjátok azt a narancs moszatot a bal felső sarokban? Fuck...

Hamár megemlítettem: én ezért több, mint 6000 forintot fizettem, igaz, két lemezt kaptam: egy CD, amin van (dobpergés) HAT (6!) szám. Igen, tehát számonként minimum ezer forintot fizettem. Az azért érdekes, hogy wikipédia azt írja, hogy a cd hét számot tartalmaz... Aztán kapunk egy dévédét is, ami tartalmazza a koncertet, képeket, és egy másik koncertfelvételt, de az az MTV különkiadása. Az a szopi ebben, hogy 2-szer (nem viccelek) kellett eljátszaniuk ugyanazt a setlistet (ok, az első hosszabb, mert vannak benne LP számok is), mert az MTV-nek mások a fénybeállításai... őrület! Lehet látni, hogy kezdődik a koncert, és Phoenixnek (basszer) full-izzadt a felsője. Őszintén szólva az élvezeti faktort csak az MTV idegesítő baromságai rontották, például az elmaradhatatlanul gagyi, fizetett közönség, akiket annyira feltűnően kameráznak mindig abban a pillanatban, amikor speciálisan megőrül, persze "véletlenül".

De tudjátok, hogy mit díjazok? Azt, hogy ez nem (csak) pénzpénzpénz volt. Ugyanis ezek után nem hagyta ott Jay-Z a srácokat. Több fellépés is volt, például fesztiválokon, díjátadókon, és a Linkin Park 2007-es visszatérésén is. Apropó díjátadó: nyertek ezzel Grammy-t is, mert felléptek Paul McCartney-val; együtt énekelték el a Numb/Encore-t. De erről a számról majd később.

De ne panaszkodjunk ennyit, mert szerencsére a számok írásánál és felvételénél nem voltak ott az MTV-s srácok. Mind a 6 számot 2-2 számból gyúrták össze, kivéve az utolsót, azt háromból. A számok fele úgy épül fel, hogy a szám első részét a két előadó számának rappesebb részei teszik ki, és inkább Jay-Z zenei elemek jelennek meg, végül pedig Linkin Parkos, nu metal zúzással fejeződnek be. Sőt, az utolsó szám csak zúzás, és inkább Jay szövege pörög.

A másik három szám pedig rappes-funkys zenei alappal rendelkezik, és itt inkább Jay-Z és Mike Shinoda kerül előtérbe. Ilyenekből példa a nagyobb sikert elérő single, az említett Numb/Encore, amely számok külön-külön igenis fantasztikusak, de azért együtt nem alkotak olyan zenei remeket, mint az előbb említett két szám. Mondjuk erről az egyetlen számról mondható, hogy úgy igazán másabb zenei alapot kapott. Az egész album során nem úgy kell érteni a mash-up-ot, hogy két számot összekeverve teljesen új dallamot kapunk, hanem inkább az egyik zenéjére a másik szövegét énekeljük. Legalább nem régi felvételeket használtak.

És mégis hogy működhet a lemez? Slágeres persze, mert olyan számokat hallasz végig, amelyek már eleve elnyerték a közönség tetszését, tehát két örökzöld összegyúrása biztosan nem járhat kudarccal. Eladásilag siker is lett a lemez, Billboard első helyezett is volt, de azért annyira nem kiemelkedő szakmailag, nyílván nem is ez volt a cél. Elvileg úgy készült el az album, hogy Jay-Z kívánt egyet, hogy ő menyire szeretné megkapni az LP-t, és meg is kapta, mert hát az MTV nyalja a seggét ezerrel. Aki megveszi a lemezt, nem bánja meg, mert a számok hallgathatók, vizsonlag jók, nyílván meg is érdemli az erős 7/10-et, de annyira érezhető az amerikai hype, hogy itt nem az a lényeg, hogy "vettél egy jó albumot, hanem az, hogy Jay és LP, megvan, örül"... Tehát ha valaki jogosnak találta ezeket a tényeket, az vegye a lemezt csak 6-osnak, csak magát veri át az illető.

De őszintén: inkább maradt volna ezen az elfogadható szinten a Linkin Park, minthogy elcammogjon Rick Rubin kollegához és felvegyék az utóbbi évek egyik legfelháborítóbb visszatérését a rajongók körében... de ez már egy másik történet...

Itt pedig az említett gremis fellépés látható, hallható.