HTML

MusiX

Kritikák, hírek és még sok-sok nyalánkság EE.one billentyűzete jóvoltából.

Twitter

Utolsó kommentek

  • Polski gyerek: Hello írtam egy e-mail-t neked melyben egy kritika van (2010.10.01. 19:07) Ők lennének a legjobb fellépők?
  • Taraj (törölt): Lassan szülinap... (2010.06.25. 12:10) Kezdjük el!
  • sMMileteardrop: @OmegA404 (törölt): mien luzer? meg milyen balfék? nézdmár hogy ö bármilyen a külsőja megtudja ál... (2010.06.17. 13:41) Kirúgták Mansont
  • lótlanhuszár: ez egy szar, de hallgasd meg az első albumukat, mielött teljesen elítélnéd őket (2010.06.05. 13:11) Mudvayne - Mudvayne
  • Taraj (törölt): Estig összeszedem a gondolatokat... fúúh. (2010.05.15. 14:05) 2 nappal Metallica előtt!
  • Utolsó 20

Hammerfall - No Sacrifice, No victory

2009.07.05. 17:15 Sokkos

Íme az első írásom a progresszív rock rajongóinak a Svéd Hammerfall zenekar 7. lemezéről. Szóval lássuk hogy lezuhant-e az a kalapács, vagy nem :)  

Több érzés kavarog bennem az új Hammerfall lemezzel kapcsolatban. Egyrészről tetszik, mert hozza a szokásos Hammerfall színvonalat, másrészről pedig épp ez a hibája a lemeznek, hogy nem hoz semmi újdonságot, pedig 2 és fél év kihagyás után igazán lehetett volna valami újat becsempészni a megszokott sémák közé.

A lemez az Any means Necessary című számmal kezdődik ami egész kellemes,a riffek jó helyen vannak,a dallam is el van találva, egyszóval kezdésnek ez a szám tökéletes választás volt. Utána jön egy-két haloványabb szám, mint pl. a Legion, ami az 1 perces „démoni üvöltés” után, átmegy önismétlésbe, és az első szám felturbózásának lehetünk fültanúi. A Legion után jön a személyes kedvencem a Between Two Worlds, amelynek orgonajátékát maga Jens Johansson mester játssza (Stratovarius). Bár be kell vallani, ha 5x egymás után meghallgatod ezt a számot, akkor elküldöd a p*csába az orgonát :D.A címadó No Sacrifice No Victory egész hallgatható lett, de az átlagosnál nem jobb, hozza a régi bevált sémákat ahogy azt már fentebb is írtam. A legjobb szám a lemezen egyértelműen a One of a Kind, jó ritmussal, jól eltalált lassú résszel és szólóval.

Azért annyit még érdemes tudni, hogy ezen a lemezen már nem Stefan Elmgren gitározik, helyette Pontus Norgren a fő húrtépő, és ez meg is látszik a szólókon, amelyek már nem olyan jók,nem olyan dinamikusak mint régen. Néha teljesen eltér a szóló a számtól és egyszerűen nem illik bele, de van kivétel (mint például a One of a Kind esetében), ahol Norgren és a zenekar megtalálta a közös hangot. Összességében nem rossz a lemez, csak úgy érzem, hogy hetedik albumnak kevés… Vártam valami újat,de nem sikerült megkapnom. Ahogy a cím is mondja: áldozatok nélkül nincs győzelem, és a Hammerfallos fiúk nem hoztak túl nagy áldozatot a győzelemért.

A fentiektől függetlenül Hammerfall, valamint progresszív rajongóknak kifejezetten ajánlom a lemezt, de annak is érdemes meghallgatnia, aki most ismerkedik ezzel a stílussal.

7/10

Szólj hozzá!

Címkék: kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://musix.blog.hu/api/trackback/id/tr141228109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása