Először másra számítottam, aztán meglepődtem.
Kezdetben a Fall Out Boy-jal asszociáltam a Taking Back Sundayt, de rosszul tettem, mert ez tényleg más. Ha van is valami hasonlóság a FOB-bal, akkor inkább a régebbire hasonlít, amikor még ők se voltak a tinilányok álmai. Szerencsére a Taking Back Sunday ezt máig megtartotta, és szerintem viszonylag melódikus, kellemes számokkal lát el minket. Ettől az albumtól nem a megváltást kell várni, ahogy az egész bandától sem. Alternatív rock (tehát nem emo, drága wikipédia!), és a jobbik fajtájából. Stílushoz képest jó riffek, rövid, pörgős számok, valamint egy énekes, aki eleget tesz az alternatívnak, tehát kicsit nyögős-ordítozós hangja van, de ide ez kell. Miért is tetszett?
Mert a lemez körülbelül végig megtartja pörgős ritmusát, talán csak az album közepén állnak meg pihenni, az nem is tesztett annyira. Ezen a lemezen található az egyik Transformers 2-muzsika, a Capital M-E, de nem a lemez erőssége. Hellyette ajánlhatom a címadó New Again-t, a Sink Into Me-t, ami az első single az albumról. De nem kell felsorolnom a lemez összes számát, mert körülbelül az összes ezt kínálja. És már csak a Carpathia című szám miatt megéri az egész. Legalább van egy kis magyar vonatkozás :D
Tehát ahogy írtam, nem kiemelkedő, de azért hallgatható, és így pecsételem meg az albumot egy kellemes 7/10-zel. Ja, és ha szerintetek ez a tinilányok mainstream-kedvence, akkor én erre inkább azt felelem, hogy bárcsak ez lenne az. De sajna nem.
Utolsó kommentek