Legenda? Nem kizárt.

Aki még egyszer se hallott a lemezről, az olyan sunyi módon hazudik, hogy illene elbújni előlem. Az album 2007 végén jelent meg, mint a becsületkassza nevű innováció megteremtője. Thom Yorke és csapata azt a döntést hárította a fanok elé, hogy most mennyit fizetnének az albumért. És annyiért meg is kapják egy zokszó nélkül. Tehát letölthetted ingyen is, de akár egy alacsonyabb, jelképes összegért is. Vagy akár többmillió forintért. Én konkrétan 3.50 fontot adtam ki az In Rainbows-ért. És őszintén szólva: ha létezne ez a megoldás, akkor ennyi pénzt bármelyik eredeti példányért kiadnék. Állva vastaps a Raidoheadnek: már ezért a gesztusért megérdemlik, hogy a nevük örökre halhatatlan legyen.

Persze ez nem tartott örökké: később kiadtak mindenféle dobozos kiadványt. Volt papírtok, de volt egész díszdoboz is, rengeteg plusz feature-rel, pl. plusz számokkal. Azokat még nem hallgattam, de valószínűleg nem is fogom. Örültem, hogy most legalább meg bírtam hallgatni az egészet, annyira kiment a fejemből az elmúlt időkben. De megtaláltam a discman-emet, és a lemezt is, amit rögtön azután írtam ki, ahogy letöltöttem a becsületkasszás változatot. Beraktam a korongot a discmanbe, és aztán örökre szidtam a fejemet, hogy ennyi időt vártam az albummal.

Most milyen írást akartok? Szakmait? Vagy teljesen szubjektívet? Maradok inkább az igazságnál: ez a lemez, úgy ahogy van, kurvajó! All-time legend. Szerintem elszomorító, hogy ezek után sem lett Thom Yorke-ék neve olyan széles körökben ismert. El is gondolkoztam rajta: mi a fasznak nagy hír, hogy Britney egy év alatt frankón kiad 2 olyan picsafüst albumot, amivel simán lehet vakítani a büdös parasztokat, ráadásul észre se veszik, hogy Britney Spears körülbelül annyira eredeti, mint egy konzervdoboz. Aztán kiad a Radiohead egy király albumot, ami csak úgy kerülhetett a híradókba, hogy "minden 5. ember ingyen töltötte le a lemezt, még Thom Yorke is." Nekik ez nagyobb szenzáció volt? Persze nem elhanyagolható, DE KI NEM SZARJA LE? Kíváncsi vagyok, hogy aki egyáltalán írt valami hírt a Radioheadről, akár pozitív, akár negatív, az egyáltalán belehallgatott auűz In Rainbows-ba? Szerintem nem. De valamelyik paraszt hírszerző cég biztosan borítékolta nekik a friss híreket a lemezről. És arról miért nem lehetett hallani, hogy "ez a lemez király lett."??? Lehet, hogy ez csak engem érdekel. De akit ez nem érdekel, az csak hírhajszár köcsög.

Nem rontom el a kedvemet, ennyit nem érnek a média baromságai. A lemeznek, mint annak, megvan az egész stílusa: szivárványok között. És ezt bizonyítja az egész körítés. Pixeles szivárványszínek, stb. Külön köszönet a Radioheadnek, hogy végre KITALÁLTAK EGY ALBUMCÍMET. Igaz, régebbi lemez, és nem debüt, de akkor is, ez most tényleg hiányzott. Főleg, hogy a lemezcím nem egy számról van lopva.

Na, aki nem szereti az alternatívákat, az lépjen ki a honlapról, kapcsolja ki a gépet, és szívjon valami ütőset, aztán olvassa tovább a kritikát. Nem muszáj, de akkor egyszerűen csak fogd fel, hogy ez az alternatív zene fellegvára: úgy irreális minden, ahogy van. És ezek az irreális elemek úgy kapcsolódnak össze, hogy halmazuk valami legendásat alkot. Számomra ez a korong sokkal slágeresebb, mint bármelyik szar MR2 rádiós előadó. Igazi, eredeti hangszerek. És még a szimfónikusok is nagyszerűen hangzanak fel. Thom Yorke magas hangja lehet néha zavaró mások számára, de nekem nem. Sőt, csak ő tud magas hangon énekelni szerintem. Még dallama is van, ez különbözteti meg az összes többi pózer alternatívtól.

Aztán a gitár kellemes, a zongora jó, a szimfónikusok, ahogy már mondtam, ahol kell, teszik a dolgukat. Külön kiemelném a dobot, mert pörgős, de nagyon. Igaz, ez pár lassab számnak nem kedvez annyira. De ettől különleges az egész. Hangszer és hangmérnök van még ezer, és ebből látszik, hogy nem csak rossz poénnak gondolták ezt az In Rainbows-t. Igazi masterpiece, szakértő fülekkel. Nem olyan, mint a NIN. Ők már sok ingyenes albummal próbálták elkápráztatni a világot, de azok az anyagok annyira nem voltak egyediek. De ez az. Nagyon is az. Meglepő azonban, hogy alternatív banda létére is rengeteg single-t adott ki a Radiohead...

Azonban most felvetném az egész gépezet egyetlen hibáját. Tehét mint minden normális lemeznek, utána ennek is lettek kislemezei. Az In Rainbows-nak történetesen rengeteg kislemeze volt, ha jól emléxek, 5-6 is, ami 10 számnál azért nagy fölény. Ezzel még nem lenne probléma. De a fő single-k (amiket emtívín is nyomtak) azok nem a lemez egyedi fajtájából vannak. Főbb single lett a Jigsaw Falling Into Place, ami követi a régi Radiohead zenék vonalát. Na, azokat nem szeretem. Nem azt mondom, hogy a szám rossz, de nem emiatt szerettem meg a lemezt. Emiatt meg ha egy ember ezután a szám után akarja megszerezni a korongot, akkor egy kicsit át lehet verve. Aztán még single lett a Nude, ami meg egyértelműen a lemez leggyengébb száma. A többi kislemez nagyjából okés. Na, ez is lehet szubjektív hiba, de ha már kritikus vagyok...

Na de ennyit a hibáról, jöjjön a krémes oldal. A nyitás pörgős, a 15 Steps szám talán az egész lemez kakukktojása, mert itt aztán nagyon uralkodnak az elektronikus elemek, amik Thom Yorke szólókarrierjére voltak jellemzők. Ezután jön a Bodysnatchers című szám, na ez se a lemez stílusát írja le. Ez meg inkább zúzósabb szám. De megvan a karimzája a két számnak, mindkettő megszerethető. De van egy szám, ami a fellegekbe emeli az egész lemezt. Ez az All I Need. Felemelkedő. Ha valakinek egy nagyon jó, már-már legendás szám kell, az hallgassa azt nappal-éjjel. A Reckoner-nek ugyanolyan fantasztikus dallama van, amit egy kellemes ritmus kísér. Itt már tényleg a magas énekhang uralkodik, ami jó. Megemlítést érdemel még a House of Cards. A gitár nagyon jó. Az utolsó szám, a Videotape, pedig egy nagyon méltó lezárása a lemeznek. Az a zongora gyönyörű.

Értékelés sorsdöntő. Kilenc vagy tíz? Mivel sajna a fantasztkius dolgokkal erősen kontrasztba állítottam a kisebb bakikat, és azokat súlyos hibáknak mutattam be, ezért nehéz ennek a korongnak 10-et adni. Értékelésem alatt nem azt akartam mondani, hogy egyes számok nem hangzanak jól, csak ennek most nem itt lett volna a helye. Pedig ha belegondolok, az erőviszonyok a lágy és nemlágy dallamok között a lemezen kiegyensúlyozottak, rendesen meg vannak oldva. A megjelenés pedig már egy bazinagy pirospont. A single probléma pedig higgyétek el, egyáltalán nem zavaró, de ezzel inkább azt akartam elmondani, hogy a korong "reklámozását" nem ilyen számokkal kellene megoldani. Még szerencse, hogy az All I Need-ből készült egy rendkívül igazságos videoklip, ami szerintem megint emel a lemez színvonalán. De miekt beszéle itt?? Ez a lemez fenomenális!!! Ajjj, most úgy megutáltam az MR2-t, hogy persze ilyen Radiohead nem megy rajta, de már ismerem a wtf Unbendig Trees mind az 5 számát, és azt az érzést próbálják bennem kelteni, hogy a Kaukázus egy etalon. De ez nagy hülyeség. Mindenki hallgassa meg ezt a lemezt, aztán gondolkozzon egy hetet azon, hogy mennyire van igazai az MR2-nek azzal kapcsolatban, hogy ilyen noname gyökér bandákat kiáltunk ki tálentumoknak, és úgy csinálunk belőlük undergroundot, hogy mainstreamek lesznek.  Ezek után miért is zavarnának a lemez kisebb bakiai? Ennek a korongnak olyan 10/10-et adok, hogy a sok retkes alternatív-imádónak most egy nagy seggberúgást indítottam el úgy, hogy azok a tetves magyar "undergroundok" remélem, hogy kiestek a fülhallgatókból és a helyükre a zseniális Thom Yorke mászott be. Ha ez a lemez nem lesz beszédtéma 10 év múlva is, akkor soha többet nem fogok zenét hallgatni. Nem korszakalkotó? Ez kamu. Igenis korszakalkotó, amit semelyik gyáva banda se mer majd folytatni, mert ők nem akkora zsenik, mint a Radiohead.