New world, new singer, new album.
Egy rohadt nagy gondom van a blessthefall-al: nyomorék, szánalomra se méltó, köcsögfejű emós bagázs. Kész, senki se mondhat mást: nyomoronc EMÓSOK! Kinézetre semmivel se jobbak a nagy divatmájereknél, akiket bagázsban látsz vért és könnyet ereszteni. Mindegyik vesszen, és igenis égjenek a napiszar.com-on, mert megérdemlik!
*rángatózás*
Jó, ezt ne vegyétek komolyan. Én vagyok talán az egyetlen, aki nem emós, és simán elismeri ezt a "kultúrát". Semmi más, mint egy stílusirányzat, amit a hétköznapi ember hamisan vádol, ugyanis nekik ez idegen...
Az embereknek fura, hogy valaki ilyen módon bontakozik ki embertársai előtt, ezért mindenfélével vádolják őket. Semmi más, mint egy core gyökerekből kinövekvő generáció. Érdekes, hogy a metroszexuálisak gyakorlatilag buzik, őket mégse vádolják azzal, hogy négyes kanfogatokban orgiákat tartanak. Gáz...
De kanyarodjunk a lényegre, mert nincs sok időm: ez a lemez, emberek, kibebaszott jó! Még mindig a blessthefall a legjobb screamo banda. Igaz, nagy szívás volt, amikor Craig Mabbit ott hagyta a bandát, de emberek: Beau Bokan (vagy mi a fene) simán hozza ezt a szintet. Sőt! Szerintem rendbejött minden azzal, hogy Craig áthúzott az Escape The Fate-be, és ott a banda tarol, miközben az undergroundabb blessthefall talán erősebb, mint valaha. Igaz, a Craig-féle screamingeket hiányolhatjuk ezerrel... istenem, ő tud a legjobban ordítozni... :D Amúgy a két énekes hangja majdnem ugyanaz, talán Beau egy kicsit erőteljesebb. Mondjuk az ordítozás tényleg más. De nyugi: Craig-et "túlordítani" nagyon nagy feladat!
A lemez szinte végig kemény, zord, de közben dallamos is. A 2.0 überbrutál kezdés, és ezután a lemez végig tartja ezt a rendkívüli szintet. Már szinte metalcore, mint screamo. Najó, talán screamo. Rengeteg az elektronikus effekt is: ezek csak még jobbá teszik az egész lemezt, morcásabb tőlük az egész összhatás. Számokról: A What's Left On Me nagyon brutális, a To Hell and Back pedig inkább hardcore-osabb, de szintén király. A Witness címadó dala pedig azokkal az effektekkel pedig már túl jó. Nincs mit tenni, ez a lemez végig bírja tartani ezt a szintet. Nincs elálmosodás, kivéve talán a Stay Still-nél., mivelhogy az a lemez zárása. De nagyrészben: őrült sceamek, awesome riffek, kitudjamégmi. Fantasztikus.
Nem lett egy hosszú írás, de több szót nem is érdemel: fanoknak kötelező, screamo-soknak szintúgy, core fanoknak megintcsak, emósoknak is, azoknak is, akik kb. átérerzenk mindenféle agresszívitást. Azért nem egy lassú, halk album, tehát most szűk az a réteg, akik úgy tényleg bevállalhatnák a lemezt. De engem lenyűgözött. Na jó, nem annyira, hogy legendaként kezeljem az egészet: tudom, hogy ennek a lemeznek hol a helye körülbelül. Viszont örülök, hogy a blessthefall hozza a Craig Mabbit-éra szintjét. A banda szintjén ez tízpontos, összértékileg pedig 8 és 9 pont között hezitálok. A blessthefall simán a legjobb screamobandák között van. Ez nem divatemo. De istenem: zenére ne használjuk már azt a szót, hogy emo! Nem vagyok emós, mégis hallgatok ilyen zenét is. Ezekből is ismerek szar bandákat (pl. Bring Me The Horizon), tehát nem mondhatjátok azt, hogy túlságosan is fanatikus egy írás lett. Ez egyszerűen ennyire jó! 9/10.
Milyen jó korszak: jönnek az év legjobb lemezei? Elvileg idén október a legerősebb hónap, ha a minőséget tekintjük. Fincsi!
Tracklist:
- "2.0" - 1:00
- "What's Left of Me" - 3:30
- "To Hell and Back" - 3:18
- "God Wears Gucci" - 4:07
- "Hey Baby, Here's That Song You Wanted" - 3:14
- "Witness" - 3:13
- "Last Ones Left" - 2:51
- "Five Ninety" - 3:50
- "We'll Sleep When We're Dead" - 4:11
- "Skinwalkers" - 3:58
- "You Deserve Nothing and I Hope You Get Less" - 3:36
- "Stay Still" - 4:10
Videóklip:
To Hell and Back
Utolsó kommentek