...szörnyen fel vagyok háborodva. Sokkal több dícsérő szót érdemelne a Rise Against, mint olyan. Lehet, hogy még fiatal banda (idén 10 évesek), lehet, hogy csak sima punkot játszanak, de higyjétek el, jobban, mint bármelyik mostanság felkapott/aktív punkbanda.
Egy év után ma kaptam elő újra a lemezt, és most még jobban tetszett, mint tavaly ilyenkor. Timothy McIlrath és bandája még a régebbi műveknél is nagyobbat alkotott az Appeal To Reason-nel. Olyan fantasztikusan tudják keverni a pörgős, melódikus hardcore elemeket értelmes szövegekkel (rengetegszer felszólalnak a a politika vagy az állatokat ért támadások ellen), szívbemarkoló dallamokkal, stb. Tényleg szívbemarkoló, legalább is rám hatalmas hatást gyakorolt minden egyes momentuma a lemeznek. Értelmet adott ennek az egész stílusnak, mert ÉRTÉKEKET közvetit az ATR, és az a legszebb az egészben, hogy ezt dobokkal és gitárokkal teszik. Ráadásul az is fontos tényező, hogy Tim piszok jól énekel!
Tehát ilyen lemezeket kellene kiadnia minden bandának. Sokan nem vették észre, de szerintem ez volt a Rise Against pályafutásának csúcsa, a momentum, aminél már szerintem jobbat nem lehet alkotni. Nem a pontokért írtam, mert ezt hülye dolog értékelni: túl jó. Azért írtam, hogy ki ne hagyj egy ilyen kivételesen értelmes gondolatokat és (nem mellesleg) jól hangzó hardcore punkot tartalmazó korongot. Olyan király számokat írtak a srácok, mint a Savior, a From Heads Unworthy, az Audience Of One, a Long Forgotten Son, a Re-education, stb. Egy halk szám van: a Hero Of War, de az inkább amerikai háborúhősös-dal, szóval az nekünk semmit se jelent értékekben.
Utolsó kommentek