Jó banda a Junkies. Szerintem egészen fasza zenéket tudnak írni, Szekeres András meg eleve marha nagy húzóneve az együttesnek. Igazi "olcsódejó" magyar punk rock. 

Egy-két szó a tavalyi lemezről, a Degenerációról. Ugyebár a Szép új világ és a Degeneráció között volt a leghosszabb szünet, pontosabban 5 év. És meg kell, hogy mondjam, habár az album azért nem lesz egy örök legenda, de nagyon hallgatható számokat sikerült összehozni. Gyakorlatilag a Junkies-pörgés megmaradt, talán még átlagon felüli is. Hogy ez most az új dobosnak köszönhető, vagy annak, hogy Szekeres hangja megint lényegesen sokat fejlődött, esetleg annak, hogy a szövegek eléggé célba találtak, azt most nem tudom hirtelen megmondani. Az viszont tuti, hogy ez a három dolog nagyon sokat dobott a lemez hangulatán. Egyszóval jó, sőt, még királynak is nevezhetném.

Azonban eléggé furcsa, hogy van ez a jópár odavágós nóta, mint a "Csatornapatkány" (megjegyzem, újra vették, máshogy hangzik, mint a régebbi változat, de így még jobb), de mondjuk a "Teljes gáz", ami az album nyitószáma, valami kegyetlenül tompa és gyökér egy dal. A "Hjúmenrész" pedig nekem már olyan, mintha ezerszer hallottam volna, miközben még egyszer sem. Vagyis rendkívül sablonos. Nem sok az efféle gyenge dolog, de azért rendkívül idegesítő. "A Szabadság himnusza" is jó nóta lehetne, de van benne valami, ami miatt mégse tetszik. Egyáltalán nem tudom, hogy mi a fenéért.

Ezért marad nekünk a Rock and Rollból Ötös, a Drog Az Rossz, és az Ezt Érezni Kell. Utóbbi kellemes lassú nóta, nagyon fasza énekkel. Ez az album így körülbelül ennyi, semmi legendás megmozdulás, de vannak rajta olyan momentumok, ami miatt a Junkies megérdemli, hogy létezzen. Legyen egy 7/10.