MusiX

Rendben, most egy kicsit meglepődtem.

Miért? Mert más zenére asszociáltam mielőtt megnyomtam volna a play-gombot. Jó az, amit kaptunk? Nem tudom...

Nem voltam az a bazinagy Lostprophets-fan sohasem, konkrétan egyetlen számukat hallgattam péppé, a We Still Kill The Old Way-t. Ez ilyen picit divat, picit numetálos, picit altermetálos, picit durva, picit elektronikus rock, ami legalább nem egy olyan nagyon széles körökben hallgatott muzsika. Ez az album már eléggé régóta készül, elméletileg már 2007-ben is ki jöhetett volna, de valami mindig közbejött. De basszus, bár sose jött ki volna ez a lemez, mert eléggé kétségbeejtő zavarba estem...

Mert ez a zene egyszerre zúzós és... buzis. Ja. Ööö... akkor most gáz, ha ezek után azt mondom, hogy hallgatható is volt? Persze csak egy bizonyos mértékben. Mert lehet rajta akármennyi pörgés, ha tele van annyi idegesítő szirszar divat elemmel, akkor nem fogok fülig érő vigyorral távozni. Aki hallgatta a lemezt: igen, a "Streets of Nowhere" c. borzadvány után bátran állíthatom, hogy a kezdetekben fontolgatott 8 pont a béka segge alá zuhant. Ugye milyen jó?

Mert hogyan is kezd a lemez? Ekkor a földszintre zuhant az állam (mert az emeleten van a gép, azért). Ordítozás, négynegyed kétszázhuszas tempóban, még tetszett is. Teljesen rá voltam hangolódva a témára, még ki is egyezhettünk volna egy idő után, mert ismertek engem... be tudok dőlni akármilyen modernebb rockirányzatnak, mert én ilyen modern gyerek vagyok. Az ilyen témákban itthon érzem magam. Nagyon nehezen tudom rávetni magam, hogy aztán ezekben a zenékben elkezdjem keresni azokat az apró hibákat, amikre aztán később sokkal jobban összpontosítok, és végül az életkedvemet veszik el a lemeztől. Rendben, tisztázzuk: erre most nem volt szükség a lemez első felénél. Ekkor akartam 8 pontot adni.

Aztán jött a "A Better Nothing", ezt még ípenhogy el bírtam viselni, de a nyál már rendesen kezdett folyni a lejátszóból, addig, míg nem jött a "Streets of Nowhere", és a nyál tengerré nem vált. Bele is fulladtam, mint az állat. A lemez egyértelműen legkevésbé odaillő száma. Lehet, hogy gyors, de olyan mértékben béna... mármint reklámzenének odavágós. De erre a lemezre? Elrontotta a hangulatomat, és már nem volt kedvem tovább hallgatni az egészet. Sajna. Persze pörgött tovább a Betrayed, és lehet, hogy jó számok jöttek ezután, de engem ez már hidegen hagyott. Vártam, hogy vége legyen az egésznek, és tisztességesen ki bírjam jelenteni, hogy végre végeztem vele.

Teljes mértékben igazatok van, ha esetleg ordenáré nagy túlzásnak érzitek a reakcióimat, de ez van. Nem kellett volna meghallgatnom a lemez második felét. Nem mondom azt, hogy ajánlom a "Betrayed"-et, ha esetleg meg is hallgatod, az égvilágon semmivel se leszel gazdagabb, sőt, ha érzékeny lélek vagy, akkor még meg is sérti a kis szívedet, mint ahogy az enyimet is. Ettől függetlenül nagy-nagy bajban vagyok az értékeléssel kapcsolatban. A "Next Stop, Akro City" miatt nem bírok gonosz, démoni tekintettel figyelni a korongra, mert ez a szám nagyon megfogott, igaz, sokaknak nem jöhet be... egye fene, gonosz leszek. 6/10. Nem kellene ennyire behódolni a mai trendeknek, és akkor esetleg jó dolgok is kisülhetnek.

Meg kell jegyezni, hogy sok a zenei átvezető két szám között. Legalább ezek fergetesre sikerültek. Ezért is nem kap a Lostprophets 5 pontot. Hallelujah. Pályalista. (?)

Tracklist