Míg tegnap összefoglaltam egy hosszabb írásba 2009-et, mint olyat, most itt az alkalom, hogy végre megtudjátok a toplistát, amit én állítottam össze 2009 legjobb albumaiból. Tegnap már úgyahogy alkottam véleményt egy-két kiadványról, de most itt az idő megtölteni a poharat félig tele - vagy félig üresen. Vagy nem tudom. Mindegy, lássuk, kommentárokkal és hivatkozásokkal.
Hiába marha negatív a kritika, megszületett egy album, amin Tom Morello egyszerűen zseniális, és aki van olyan hülye, hogy ezt megveszi, akkor inkább gondoljon arra, hogy Tom Morello-t tiszteli ezzel. Nem lett egy nagy siker, nem is lett akkora nagy szám, de nagyon fontos pillanat volt ez.
Viszonylag meg volt a stílusa Armstrongéknak, de egy amerikaellenes lemez után egy amerikamániás lemez furcsán hatott. Amúgy a fiúk viszonylag jól megküzdöttek a helyzettel, kicsit csúszott le a nagyon jó szintről.
Annyi ragadt meg bennem, hogy beszarás, hogy mekkora egy durvulás volt a KsE legújabb munkássága, megszeretettte velem idén igazán a metalcore-t. A fanok nemigen fogadták jól a lemezt, én viszont igen.
Ez marhajó pörgés volt. Sohase kapjuk már vissza az eredeti PJ-et, de ez a lemez nyomokban igenis azt tartalmazza. Egy kicsit new prog, de a jobbik fajtából.
Nagyon meglepődtem, hogy az Arctic Monkeys kiadta életük eddigi legjobb lemezüket. Talán volt rajta egy-két buta angol dolog, de hatalmas surprise volt az egésznek a hangulata, ami sikeresen át is jött nekem. Gratuláció!
Szokásukhoz híven újabb fejezethez érkeztek, most a diszkósabb-futurisztikusabb hangzást helyezték előtérbe. Határozottan jó volt, az Exogenesis-ért pedig külön meghajlás, ezer köszönet.
Nem überelte a nagy debütálást, az biztos, de nekünk az se baj, ha ez a lemez az ő szintjükön egy kicsit gyengébb. Mert a Wolfmother ma is életképes, és kiderült, hogy Stockdale a banda legmeghatározóbb embere, mert vadiúj bandatagokkal képes volt megtartani a nagy hangzást. És mi ennek nagyon örülünk.
3. Alice in Chains - Black Gives Way to Blue
Erről sikerült nem írnom 2009-ben, nem is olyan nagy baj. Az egyik legmeghatározóbb grunge bandának sikerült kiadniuk egy fantasztikus lemezt, különösebb felhajtás nélkül. Cantrell és bagázsa továbbra is király, DuVall pedig nem is olyan rossz. Tömören: az AiC nem halt meg!
Ezek már nagyon szubjektív vélemények lesznek. Mert a screamot sokan utálják, de akkor is meg kell emlékeznünk az év legjobb screamo bandájáról, a blessthefall-ról. Sokkal jobban szeretem, mint a Devil Wears Prada-t. Súlyos a lemez, sokat ordítoznak rajta, de messze jobb, mint bármely más "emós" zenekar. Megérdemlik a 2. helyet.
Az egyetlenegy tízpertízes 2009-ből (idáig... még írni fogok 2009-es albumokról). BZ és csapata noha már feloszlott, de az utolsó napjukon felrakták a netre a magyar történelem eddigi legjobb alternatív metál albumát. Külföldi bandákat megszégyenítő módokon zenéltek a srácok a lemezen. Ez 2-3 év csiszolgatás tökéletes gyémántja. Nagyon örülök, hogy nem siették el az egészet. Jobb, mint a Let It Out. Az év lemeze. Köszönjük.
Lehet panaszkodni, de ez az én listám, engem ezek fogtak meg az évből. Volt még sok-sok lemez, de olyan bandáktól, amiket amúgy se szeretek, tehát ha írtam volna róluk egy tök pozitív kritikát, akkor se érhettek volna fel ezekre a szintekre.
A végére persze muszáj leírnom: ez a MusiX nem reprezentatív toplistája.
Utolsó kommentek